Ki ne hallott volna már a peronoszpóráról, a burgonyvészről vagy épp a palántadőlésről? Egyebek mellett ezek azok a növényi betegségek, amiket e különös, petespórás élőlények okoznak, akiket sokáig a gombák közé soroltak, de idővel és a genetika megjelenésével kiderült, hogy a látszat csal. Hifa szövedékeik hiába emlékeztetnek minket a gombákra, sok tekintetben a növényekre jobban hasonlítanak. Például a gombák sejtfala kitint tartalmaz, a petespórások sejtfala cellulóz tartalmú. És akkor az endoplazmatikus retikulumról ne is beszéljük (de tényleg ne).
Ők az "Oomycoták", akik nemrégiben még a valódi gombák kistesóiként a petespórás moszatgombák osztályába tartoztak. Mára önálló törzsként díszelegnek a napról-napra változó rendszertani kuszaságban. Az életformájuk és a morfológiájuk hasonlít a gombákéra; innen támadt a zavar. Azonban a modern technikának köszönhetően kiderült, hogy sokkal közelebb állnak az algákhoz és a kovamoszatokhoz, ezért a Chromista országba deportálták őket. A fentieknél sokkal izgalmasabb és bosszantóbb azonban a kegyetlen kitartásuk és masszív éhségük az általunk is szívesen fogyasztott növények iránt. Minek köszönhetik az elképesztő evolúciós sikerüket? Vagyis azt, hogy szinte megállíthatatlanul képesek terjedni brutális károkat okozva a mezőgazdaságban? Nem másnak, mint a kifinomult és meghökkentően változatos szexuális életüknek. A környezeti körülményektől függően képesek az ivaros és ivartalan szaporodás hosszú sorát produkálni. A lényeg, hogy menjen a reprodukció. Ők a monogámia helyett az oogámiát részesítik előnyben és ún. petespórákat (vagy másnéven oospórákat) hoznak létre ivarszervek közreműködésvel (amik lehetnek egy egyeden is). Ha ez nem megy, akkor például a kis farkincás zoospóráikat küldik a világba, akik konkrétan helyváltoztatásra is képesek a rajtuk elhelyezkedő flagellumok segítségével. Továbbá a hifák végein nagyon gyorsan keletkező spórák az ún. konídiumok, amik rendkívüli módon ellenállnak a környezeti hatásoknak és a talajban évekig túlélnek. A sporangiumok pedig a gyakran a fertőzött növény felületén kibukkanva rebbennek a széllel következő áldozatuk felé (1. ábra).
1. Fitoftóra reprodukciós formái: Ivartalan: (A) Sporangium, (B) Zoospóra, (C) Konídium; Ivaros: (D) Oospóra.
(Forrás: Nicholls H (2004) Stopping the Rot. PLoS Biol 2(7): e213. https://doi.org/10.1371/journal.pbio.0020213)
Mikroszkóppal vizsglva a morfológiájuk alapján szoktuk elkülöníteni őket a gombáktól. Azokat a hifákat soroljuk az Oomycoták közé, amik 2,5 mikrométernél vékonyabbak, áttetszőek és jellemzően nincsenek rajtuk szeptumok (2. ábra). Ez egy jelentős elnagyzolása a történetnek, de mégis ad valamilyen egyszerű, optikailag könnyen megfigyelhető támpontot arra vonatkozólag, hogy lehetnek-e jelen a talajunkban ilyen élőlények.
2. A kvalitatív tápanyag háló vizsgálat során az ilyen hifákat a Oomycetes (petespórás "gombák)" kategóriába soroljuk. Fotó: Terravitka, 400X teljes nagyítás.
Nem minden petespórás barátunk kórokozó parazita. Vannak szaprobionta életmódot folytatók is a közel 500 általunk (ööö, mármint a tudomány által) ismert faj között. Nagy kérdés számomra és a választ még nem sikerült megtalálnom arra, hogy e két szélsőséges életmód között egyes fajok tudnak-e váltogatni. Például ha nincs élő növény, akin lehet élősködni, akkor ideig-óráig megteszi-e az elhalt növényi szármaradvány, amin esetleg szaporodnak tovább. Vagy inkább csak a talajban, csendben, várakozó állásban húzzák meg magukat míg felbukkan a szaftos áldozat. Bizonyos fajok tudnak-e a gazdanövény között váltogatni, vagy mindenkiek megvan a kedvenc csemegéje? Ezek a kérdések egy nemrégiben vizsgált talajminta nyomán merültek fel bennem, ahol búza tarlóba vetettek repcét és amiben peronoszpóra hifáira és konídiumaira erősen emlékeztető képleteket találtam (3. ábra).
3. Feltételezhetően valamilyen peronoszpóra-féle fonalai és konídium spórái. Így vészeli át a telet a talajban? Fotó: Terravitka, 400X teljes nagyítás
Felmerül a kérdés, hogy miként védekezhetük a petespórások brutalitása ellen. Gombaölő szerekkel? Dehát nem is gombák. Rézzel? Attól még, hogy "bioban engedélyezett", minket is mérgez.
Hosszútávon sokkal hatásosabbnak tartom a holisztikus hozzáállást és a talaj egészségének és természetes védekező képességének erősítését. Úgy válik egy talaj betegség elnyomóvá, ha kialakul benne egy magas szintű biológiai diverzitás. Így tudjuk elérni, hogy a betegségek nem nyerhetnek teret, nem szaporodhatnak el. Egyrészt mert valaki megeszi őket, vagy éppen egyszerűen nincs számukra hely, esetleg nem találnak oda a gazdanövényhez.
A fent említett mezőgazdasági talaj mikro- és makroélőlények egész sorának adott otthont. Találtam benne pókokat, atkákat, gilisztákat, televényférgeket. Ők és a mikroszkóp lencséje mögött felbukkanó amőbák, fonalférgek és hasznos gombafonalak csilliárdjai teszik lehetővé a betegségekkel szembeni védekezést (is). Az állati diverzitáson kívül a növényi változatosság is nagyon fontos egy egészséges rendszer kialakulásában. Takarónövények alkalmazásával biztosítjuk a hasznos szervezetek számára a folytonos életteret és táplálékot. Vetésforgóval tudjuk elérni, hogy egy esetlegesen felszaporodott patogén populáció a következő szezonban ne tudjon további teret nyerni, mert nem ízlik az új koszt.
Ha sikerül lépésről-lépésre kiszakadnunk a vegyszeres védekezés ördögi köréből és elkezdjük a talajt megújítani és éltetni, fokozatosan csökkennek a kártevők okozta problémák és egyre egészségesebb talajokból, egyre egészségesebb étel kerül az asztalunkra.
Neked mi a tapasztalatod?
Nagyon örülök az észrevételeidnek, hozzászólásaidnak. Azon igyekszem, hogy a talaj ökológiát, mikrobiológiát és a talaj egészség elveit, intrikáit és izgalmas részleteit közelebb hozzam a gazdálkodókhoz és kertészekhez. Ha kíváncsi vagy a talajodban lévő mikrovilágra vagy a talajod egészségi mutatói érdekelnek, itt megtalálsz.