Keresés
  • Víg Vitália

Az USA-ban és Nyugat-Európában sok helyen már eldobták az ekét

Nemrégiben találtam az alábbi interjút, ami tavaly készült velem. Az a webes agrármagazin, ahová íródott, időközben megszűnt. Így gondoltam egyet és úgy döntöttem, megosztom veletek itt. Fogadjátok szeretettel.


"Az USA-ban és Nyugat-Európában sok helyen már eldobták az ekét" 2019.03.27.


"Az elmúlt időszak intenzív mezőgazdaságának az lett az eredménye, hogy a talajbolygatással és a kemikáliák használatával felperzseltük a talajban lévő szerves anyagok jelentős részét. Gondoljunk csak arra, hogy mostanában már csupán 1-2 százalék humusztartalom van a talajokban. Ezért eróziónak vannak kitéve, nem tudják megtartani a vizet és a tápanyagokat. Így ahhoz, hogy valamit tudjunk termelni, rá vagyunk szorulva az input kemikáliákra. Ezáltal viszont a növényeink sokkal jobban ki vannak téve a betegségeknek, illetve az így megtermelt, az emberek és az állatok által elfogyasztott növények beltartalmi értékükben silányabb minőségűek."


Takarónövény kísérlet Somogy megyében. Fotó: Molnár Tamás, Talajreform

Magyarországon is oly mértékben leromlottak a talajok, hogy már nem képesek a megfelelő tápanyag-tartalommal ellátni a növényeket – mondta a Szuperfarmnak adott interjújában Baranyai Vitália, talajgazdálkodási mérnök, kutató. A talajegészség helyreállítására megfelelő módszer lehet a biológiai alapú forgatás nélküli gazdálkodás.


Mindig azt halljuk, hogy Magyarországon a termőtalajok jobb állapotban vannak, mint Nyugat-Európában. Valóban így van? Milyen állapotban vannak a talajaink? Amikor az USA-ban tanultam, én is abban a romantikus hitben éltem, hogy Magyarországon még nincsenek olyan rossz állapotban a talajok, mint a világ többi részén, de itthon sajnos arra kellett ráébrednem, hogy ez nem így van. A gazdálkodási módszerek itt is olyanok, mint a nagy kibocsátású agrárországokban, és ez megtette a hatását.

Pontosan mi okozza a talajok romlását, melyek a kritikus pontok? Az elmúlt időszak intenzív mezőgazdaságának az lett az eredménye, hogy a talajbolygatással és a kemikáliák használatával felperzseltük a talajban lévő szerves anyagok jelentős részét. Gondoljunk csak arra, hogy mostanában már csupán 1-2 százalék humusztartalom van a talajokban. Ezért eróziónak vannak kitéve, nem tudják megtartani a vizet és a tápanyagokat. Így ahhoz, hogy valamit tudjunk termelni, rá vagyunk szorulva az input kemikáliákra. Ezáltal viszont a növényeink sokkal jobban ki vannak téve a betegségeknek, illetve az így megtermelt, az emberek és az állatok által elfogyasztott növények beltartalmi értékükben silányabb minőségűek.

Hová vezet, ha ez így folytatódik? Az USA-ban sok helyen néhány év alatt oly mértékben leromlott a talajok minősége, hogy szó szerint elfújta a szél. Nehezen megjósolható, hogy mi lesz ennek a vége. Vannak példák arra, hogy éhínség lett a tönkrement talajú területeken, de például Indiában és az USA-ban is rengeteg gazdálkodó lett öngyilkos, mert sokan rendkívüli módon függővé váltak a műtrágyagyártóktól, és eladósodtak. Én mindenesetre azt gondolom, hogy nálunk fel fog ébredni a gazdatársadalom és a lakosság, és nem hagyják, hogy idáig fajuljanak a dolgok.

Látszik-e valamilyen megoldása ennek a problémának? Az USA-ban és Nyugat-Európában sokan már egész egyszerűen eldobták az ekét, és hosszabb ideje így gazdálkodnak. Ez a folyamat itthon is elindult, körülbelül 10-15 éve, és itt is vannak már olyan gazdák, akik nem bolygatják a talajt, és közvetlenül a talajba vetnek. Ezt úgy történik, hogy rajta hagyják a táblákon az előző évi szármaradványokat, azzal a gondolattal, hogy azok megvédik a talajt az eróziótól és a vízvesztéstől illetve visszapótolják a szerves anyagot. Manapság kezd teljesen átalakulni a talaj szervesanyag-tartalmáról való vélekedés, mégpedig úgy, hogy a pótlás elsősorban nem a földfelszíni maradványokból származik, hanem a gyökérből, ezért azokat nem is kell kiforgatni a talajból.

Tehát a vetés előtt semmilyen talajmunka nincs? Így van, nem kell a talajt szántásal bolygatni, direktvető gépekkel folyik a vetés. Egy tárcsa megnyitja a talajt, oda kerül a mag, és abban a munkamenetben vissza is zárják a talajt.

Az átálláskor mire számíthatnak a gazdák, milyen hozamaik lesznek? A direktvetéses, talajbolygatás nélküli gazdálkodásszépen hangzik, de a gyakorlatban a kezdeti években hozamveszteségeket szenvedhetnek el az erre áttérő gazdák. Fontos a talajegészség-elvek betartása, vagyis egyszerűen megfogalmazva, hogy ne bolygassuk a talajt, és figyeljünk arra, hogy folyamatosan legyen gyökérzet benne. A gyökérváladékok ugyanis mikrobiológiai populációt éltetnek, ez pedig alapvetően fontos a talajok egészségének fenntartásához. Ez a mikrobiológiai populáció egy folyamatos tápanyagraktárként szolgál, illetve folyamatosan képes feltárni a talaj ásványianyag-komponenseit, ami a mikroelem-ellátottságban döntő. A nagyobb elemeket, mint a nitrogént, vetésforgóval, pillangósokkal lehet biztosítani, amelyeket takarónövényekként is alkalmaznak.

A műtrágyázást is azonnal el lehet hagyni teljesen? Azt azért nehéz lenne, az átállás után általában még évekig, egyre csökkenő mennyiségben kiszórnak a gazdák szervetlen műtrágyát. Azt nem tudom, hogy Magyarországon tart-e már itt valamelyik gazdálkodó, de az Egyesült Államokban a földjüket így művelő farmerek közül többen teljesen elhagyták a külső inputokat. Sokféle kombinációja van ezeknek a módszereknek, mert van olyan, aki a takarónövényt lelegelteti, az állatok pedig trágyázzák a területet, de mindegyik módszer azt a néhány elvet követi, amelyek a talajegészséget szolgálják. Egy egészséges talaj képes arra, hogy a növényeket is egészségesen tartsa.

Ön egyébként hogyan „keveredett bele” ebbe a témába? Környezetmérnökként végeztem, majd az Az Egyesült Államokban, a Maryland-i Egyetemen szereztem talaj- és vízgazdálkodásból is diplomát. Itt ragadott magával a talajok rejtélyes világa. Fokozatosan kezdtem gazdákkal dolgozni, egyre többen találtak meg a kérdéseikkel, és nekem is elkezdtek gyűlni a kérdéseim. Tavaly nyáron kezdtem el konkrét kísérleteket végezni, most pedig egy alakulófélben lévő kutatócsoporttal folytatjuk ezeket a Szent István Egyetemen. A fő célom, hogy kialakítsak egy talajegészség-monitoring rendszert, amit a különféle laborok, akár akkreditált kereskedelmi laborok is adaptálni tudnak, hogy a gazdák ne csak kémiai és fizikai paramétereket kapjanak a talajaikról, hanem lássák, hogy ott mi is történik a biológia szintjén. A kémia és fizika mond bizonyos dolgokat, de arról keveset, hogy a talaj képes-e ellátni a különféle funkcióit.

Mit tudnak pluszban ezek a biológia paraméterek? A humusztartalmat szokták vizsgálni, és az egy nagyon fontos paraméter, hogy a szervesanyagtartalom szempontjából milyen állapotban van a talaj. De az is jó lenne, ha egyszerű módszerrel tudnánk mérni a talaj tápanyaghálózatát. Egy erősen degradált talajban csak a baktériumok, és azoknak is egy alacsony diverzitású populációja él. A kérdés az, hogy a különféle talajokban jelen vannak-e olyan ragadozó szervezetek, mint például a ostorosokok, amőbák, csillósok, és fonalférgek, amelyek a baktériumokban lévő tápanyagokat feltárják. Amit ugyanis ők kiürítenek, az a növény számára elérhető. A növény gyökerének közvetlen környezetében van a legnagyobb élet. Tulajdonképpen a növény vonzza oda a speciális gyökérváladékokkal a megfelelő baktérium-populációt, amely aztán a ragadozó szervezet által kerül a növény számára megfelelő formátumba.

Baktérium-fogyasztó fonalféreg 400-szoros nagyításban. Fotó: Baranyai Vitália

Hogyan lehet ezt mérni? Egy direktmikroszkópos vizsgálati módszert használok, és konkrétan megszámolom, hogy az adott mintában hány darab baktérium és gomba, mennyi egyéb állati egysejtű, fonalféreg van. Ennek a módszerbek az a hátránya, hogy nehezen replikálható. Ezt a módszertant szeretném egy olyan szintre felhozni, hogy tudományosan is megállja a helyét. Mivel ez egy optikai módszer, a vizsgálatot végző egyéntől is függ az eredmény. Vannak egyéb mikrobiológiai módszerek, amelyekkel lehet vizsgálni ezeknek a populációóknak a csoportjait, és mindegyiknek megvan a maga hibája, én ebben akarok egy kicsit jobban elmélyedni, összehasonlító elemzéseket végezni, és  hogy legyen egy könnyen használható módszer, amellyel a gazdák is látják, milyen állapotban van a földjük a talajélet szempontjából.

Mennyire elterjedt Magyarországon ez a talajbolygatás nélküli gazdálkodási módszer? Néhány gazda valamilyen formában találkozott ezzel a történettel, többen közülük kedvet kaptak hozzá, mert azt mondják, hogy elegük van ebből a szélmalomharcból: az egyre csökkenő hozamokból, vagy a betegségek és gyomok elleni állandó küzdelemből. Aztán néhány évig nevetnek rajtuk a szomszédok, de csak addig, amíg azt nem tapasztalják, hogy aszály van, de a kinevetett szomszédnál valamiért mégis zöldek a levelek. Nálunk most egy tanulási folyamat zajlik, a kritikus tömeget még nem érte el azok száma, akik hisznek ebben, és van elég elszántság bennük, hogy átálljanak. De az USA-ban már megközelítik a kritikus tömeget.

Ezek szerint a magyar gazdálkodók egy része megértette a problémát, és próbál reagálni rá. Tartunk-e már ott, hogy a döntéshozók is figyelembe vegyék ezt, például a támogatások meghatározásakor? Úgy tapasztalom, hogy ez nem reménytelen, jó úton van az ügy. De el kell érni egy olyan szintre, ahol jól dokumentált, látható eredmények vannak: a növények magasabb beltartalmi értéke, növekvő humusztartalom a talajban, jobb ellenálló képesség a betegségek és az aszály ellen és fokozatosan egyre nagyobb hozam. Idén már harmadik alkalommal rendezik talajegészség-konferenciát. A téma kint van az asztalon, ezt jelzi az is, hogy egy hét alatt megtelnek a konferencia-helyek, és külföldi, a témában nagy neveknek számító előadók is megosztják a tapasztalataikat, és ami még pozitív, hogy megalakult a talajmegújítók szakmai egyesülete is.



63 megtekintés0 hozzászólás